U11 körzeti forduló – 05.29 (szerda)

Helyszín: Pilisvörösvár

Találkozó: az Általános Iskola parkolójában 15.00-kor

A csapat tagjai: Bencsics Máté, Becze Krisztián, Márta Zsombor, Éliás Milán, Tóth Bálint, Huber Dani, Ihász Benedek, Gulyás Tamás, Ormay Soma, Dinnyés Máté

Szállít: Bencsics (1+1), Becze (1+3), Márta (1+3), Kriskó (1+?), Ihász?

(Gulyás, Tóth később mennek a csapat után.)

Bozsik torna – U11

 

A tegnapi U13-as bajnoki cím után most az U11-es csapaton volt a sor, hogy megmutassa mennyit fejlődött az elmúlt időben.

– Kíváncsi voltam, hogy mire vagyunk képesek, hiszen szinte egy teljes kezdőcsapatnyi játékosunk ezúttal az U13-as bajnoki meccsen kapott szót, így nem volt velünk Krisz, Milán, Bálint és Dávid.
Örömmel jelenthetem, hogy kiválóan teljesítettünk, hiszen nagyon szoros mérkőzéseket játszottunk.
Megbeszéltük, hogy elsődleges a szoros védekezés és a labdaszerzés után a gyors támadások.
Budakeszivel kezdtünk, kiválóan.
Az első 10 percet uraltuk, hibátlanul védekeztünk, miközben maradt erőnk az ellentámadásokra. Többször veszélyeztettünk, de végül egy jól eltalált lövésből az ellenfél rúgott gólt. Be kell vallani, hogy a gól megfogott  bennünket, így az utolsó percekben már nem volt benne a játékunkban az egyenlítés lehetősége. Ennek ellenére panasz nem lehetett a srácokra.
Budakeszi LA – Nagykovácsi 1:0

A második fordulóban Budajenő következett. Az elmúlt hónapokban valahogy állandósultak velük a döntetlenek. Középpályán van két ügyes erős, gyors és nagylövő játékosuk, akik rengeteg gondot okoznak nekünk. Percekig semmi gond nem volt, uraltuk a meccset, de elég volt egy pillanatnyi kihagyás és máris az ellenfél vezetett. Felvettük a kesztyűt, sorra futottak formás támadásaink és rövidesen  Soma révén egyenlítettünk. Úgy  tűnt, hogy  jönnek a további gólok, de védekezésben elég volt egy rövidzárlat és megint mi voltunk hátrányban. Azonban jó volt nézni, hogy nem szegte kedvünket a kapott gól és kisvártatva újra egyenlő volt az állás. Végül majdnem sikerült megszerezni a győztes találatot, de Beni lövése fölé szállt, így maradt a szokásos döntetlen. (Beni az első meccsen kicsit bátortalanul kezdett, de később egyre jobban belendült.)
Budajenő – Nagykovácsi 2:2

A harmadik találkozót úgy kezdtük, hogy mindenképpen nyerni akarunk Perbál ellen és az sikerült is. Az eddigi meccseken nyújtott kiváló játékunk ezúttal gólokban is megmutatkozott. Rövid idő alatt hárommal vezettünk így sok lehetőséget kaptak a kisebbek is. Itt kell megemlítenem, hogy Soma és Barna kiváló összjátékából két gólt is szereztünk és ez azért is örömteli, mert mindkét támadás mintaszerű volt, úgy csináltuk mint a nagyok  (még felnőtt szinten is megirigyelnék, támadásainkat).
-Tökéletes védekezés Mátétól, majd kipassz szélre Totónak, onnan fel jobb szélen Barnához, aki egy csellel elküldi a védőjét “melegebb éghajlatra” majd gyors lefutás az alapvonalig, pontos belőtt labda, Soma érkezik – Góóóól. Ha ez egyszer van egy a meccsen, akkor szerencse is lehet, de mindkét szélen, folyamatosan hasonló jelenetek, hol Danitól, hol Zsombitól, Márktól vagy az említett Barnától – nem lehetnek véletlenek. Jó volt nézni, hogy Totó magabiztosan játszott számára szokatlan poszton jobbhátvédet és azt, hogy Zsombi a bal oldalt uralva, szervezett, védekezett és gólt szerzett (végre kezdi megtalálni a góllövő cipőjét)!
A legnagyobb fegyvertény azonban az volt, hogy három gólos vezetésünknél, be tudtam cserélni egyszerre Ricsit, Lilit, Éles Bencét és ez nem látszott meg a csapat játékán. Különösen örömteli ez, hiszen látszik, hogy ők is egyre előrébb tartanak, lehet rájuk számítani! Csak így tovább.
Nagykovácsi – Perbál 4:1
Következett Telki.
Az utolsó találkozó előtt nagy dilemmában voltam (Ki legyen a nap legjobbja?). Máté, aki biztos pont volt hátul, Zsombi, aki lehelletfinom megoldások tömkelegével néha őrületbe focizta az ellenfelet  vagy Barna, aki a második és harmadik meccsen önzetlenül és jól játszott, esetleg Soma, aki megállás nélkül száguldozott és tűnt fel a pálya minden pontján? (és akkor még a kapuban kiváló Mátét meg sem említettem).
Szóval következett az a Telki, akitől bizony mostanában sorra kikaptunk. Végül ezt most sem kerültük el, de erre mondják – micsoda különbség!
Az elején két gyors gólt kaptunk (sajnos Totó sérülése miatt már nem volt 100%-os ),  kilyukadt az addig magabiztos védekezésünk. Erre reagálva Zsombi lett a jobbhátvéd, balhátvédnek pedig Láng Márkot cseréltem be. (Zokszó nélkül kiválóan helytállt. Ilyenkor jön ki a gyakorlás és az, hogy mindenkinek több poszton kell tudni kimagaslóan játszani .)
 Stabilizálódott tehát a hátsó sor és elkezdtünk focizni.
Egy előre lőtt labdát Soma vett át és lőtt belőle nagy gólt, majd rövidesen ismét megzördültek mindkét oldalon a hálók és az utolsó öt percre a Telki három-kettes vezetésével fordultunk. Hajtottunk az egyenlítésért, Soma egymaga akár négy gólt is szerezhetett volna, de nem jött össze, így az ellenfél nagy örömére már nem volt időnk bepaszírozni a harmadikat.
Telki – Nagykovácsi 3:2

A nap leggjobja Soma lett, hiszen az utolsó meccsen mindkét találatunkat ő szerezte és összesen 5 gólt lőtt!  Ha lehetett volna második nevet is jelölnöm, akkor Barnát mondtam volna, de biztos vagyok benne, hogy lesz még ő Bozsikon a legjobb.
Ha pedig  belegondolok abba, hogy jövőre az U11 olyan csatárokkal állhat fel, mint Beni, Márk, Barna és az U9-ből érkező Golda Marci, akkor azt hiszem lesz mitől reszketnie az ellenfeleinknek. (Ráadásul lesz egy kiváló középpálya és védelem is! :))) )
Hajrá NUSE! Szép volt fiúk!

BAJNOKCSAPAT

A bajnokság végeredménye:

 

Tabella: mérkőzés Győzelem Döntetlen Vereség Gólkülönbség Pontszám
1 Nagykovácsi 20 16 2 2 80–21 50
2 Leányfalu 20 15 2 3 70–22 47
3 Pilisvörösvár 20 12 1 7 49–25 37
4 Solymár 20 7 2 11 27–42 23
5 Piliscsaba 20 4 0 16 17–53 12
6 Pilisszántó 20 2 1 17 13–82 7

 

A Bajnokcsapat tagjait szeretettel várjuk ünnepelni ma este (05.25) 20.00 órai kezdettel!

Cím: Nagykovácsi, Cseresznye utca 6.

 

ui.: Kerti partira készüljetek!

 

 

U13 megyei bajnoki – Budajenő (05.26)

indulás: 08.45 füves pályától

Csapat tagjai az eddigi visszajelzés alapján (még bővülhet): Magyar Ádám, Szalontai Bence?, Éliás Milán, Kiss Marci, Tarnóczi Tas, Lukátsy Péter, Forgács Bende, Baranyai Vince?, Kovács H Bendi, Becze Dani, Becze Krisz, Gulyás Bence

Szállít: Lukátsy (1+4), Éliás (1+?), Becze (2+1)

BOZSIK – Budakeszi (05.26)

U11

Találkozó: a füves pályánál 08.00-kor

Csapat tagjai: Dinnyés Máté, Bencsics Máté, Ormay Soma, Márta Zsombor, Kukla Barna, Éles Bence, Ihász Beni, Gulyás Totó, Láng Márk, Havasi Ricsi, Kriskó Lili

Szállít: Dinnyés (1+0)-Bkeszire megy, Bencsics (1+1), Márta (1+0), Ihász (1+1),Kriskó (1+3), Havasi (1+0), Éles (1+0)

 

U9

Találkozó: a füves pályánál 10.00-kor

Csapat tagjai: Golda Marci, Dinnyés Kornél, Környei Viktor, Éles Gábor, Géró Péter, Géró Marci, Bihari Bálint

Szállít: Dinnyés (1+0)-Bkeszire megy, Géró (2+2), Bihari (1+Környei testvérek), Golda (1+0), Éles (1+0)

 

U7

Találkozó: a füves pályánál 10.00-kor

Csapat tagjai: Balogh Levi, Környei Kristóf, Lódi Matyi, Láng Misi, Gellyey Zsiga, Seregély Botond

Szállít: Balogh (1+0), Lódi (1+Láng M), Gelley (1+0), Seregély (1+0)

 

U13 – körzeti záró forduló (05.25)

U13 KÖRZETI – Pilisszántó

indulás: 12.00-kor füves pályától

Csapat tagjai: Magyar Ádám, Márta Zsombor, Fehér Beni, Szalontai Bence, Bencsics Máté, Kiss Marci, Tarnóczi Tas, Tóth Bálint, Baranyai Vince?, Lukátsy Péter, Forgács Bende, Bertalan Márton, Váradi Ráhel, Gulyás Bence, Selmeci Matyi, Kovács H Bendi, Becze Krisz, Becze Dani, Nemesánszky Ádám, Nagy Marci, Ellinas Alex, Haraszti Domonkos, Kovács Matyi?

Szállít: Márta (1+3), Bencsics (1+1), Tóth (1+2), Baranyai (1+0), Lukátsy (1+2), Váradi(1+2), Selmeczi (1+3), Nemesánszky (1+3), Becze (1+2), Smetana, Nagy (1+0), Kovács M (1+0)?

U11 Körzeti – felsőház Nagykovácsi – 100%

Újabb felsőházi mérkőzéseket játszottunk, ezúttal hazai pályán.
Először a Csillaghegyi Mészöly Focisuli következett.
Ezúttal minden bejött, ami az előző Ürömi Mészöly ellen nem. Az első pecben Krisz messziről szerzett nagy gólt és végig magabiztosan játszva a 20. percben már 5:0-ra vezettünk.
Sorra jöttek a cseréink, ami kicsit megbontotta a védekezésünket és kaptunk két gyors gólt, de a lefújás előtt újra a mi találatunk következett, így fölényes 6:2-es győzelmet arattunk.
Külön öröm volt, hogy Krisz közphátvéd posztról négy gólt lőtt.
Nagykovácsi – Cs.Mészöly Focisuli 6:2

A második mérkőzésen következett a Pomáz, akik rendkívül szervezetten vették fel ellenünk a küzdelmet, de egy mintaszerű támadás után vezetést szereztünk, így megnyugodva focizhattunk.
Az első gól kifejezetten szép volt – következzen rövid története: Máté a saját védőharmadában labdát szerzett, majd egy csel után elindult a jobb szélen. A becsúszó lábak mellett elvitte a labdát és máris az ellenfél térfelén találta magát, megállíthatatlanul robogott, ekkor lepasszolta a keresztbe bemozgó Somának a labdát, aki tökéletes háromszögeléssel visszatolta azt Máté elé. Máté jó ütemben beadta, ahol Bálint érkezett és sarokkal lőtt, de a kapusban elakadt a labda, a kipattanónál azonban már nem volt kegyelem.
Itt kell megemlítenem Somát, aki Krisz mellett talán a mezőny legjobbja volt mindkét mérkőzésen. Gólt nem szerzett, de a elvégzett munkája minden elismerést megérdemel!
A csapat egyre magabiztosabb lett, a félidő lefújása előtt volt egy kis holtpont (ekkor kaptuk a szépítő gólt) de végül nagyarányú 5:1-es győzelmet arattunk.
Nagykovácsi – Pomáz 5:1

Mindkét meccs alapján jók: Krisz – Soma (a mezőny legjobbjai) de átlag felettit nyújtott Zsombi, Dávid, Bálint, B. Máté, D. Máté. Jól illeszkedtek be a cserék is, így: Totó, Dani
Külön öröm, hogy szinte mindenki bemutatkozhatott, igy olyanok is akik ezen a napon, eredetileg csak edzésre jöttek.
Így szerepet kapott: Barna, Remi, Láng Márk, Láng Ferkó, Varga Doma

Győzelmeinkkel feljöttünk a tabella negyedik helyére, csak így tovább fiúk!

Hajrá NUSE!

U11 Felsőház 1. forduló

Eljött végre a nagy nap és megrendezésre került az U11-es bajnokság első felsőházi fordulója.
Játékosaink kicsit izgulva, de cseppet sem félve várták ameccseket. Rögtön a Piliscsabával kezdtünk, akik magas, erős, technikás játékosokkal érkeztek és elmondhatták magukról, hogy az alapszakaszban csoportjukat megnyerték. A kezdeti tapogatózó játék után, hatalmas versenyfutás kezdődött, sorra sikerültek a kontráink és többször már csak a kapussal álltunk szemben, de helyzeteink sorra kimaradtak. Mindkét csapat kultúrált focit játszott. Az kezdő csapat nagyrészt azok közül került ki, akik a nagyobbak edzéseit látogatják és a legutóbbi U13-as 100%-os hétvégén is játszottak. Végül a második félidőben, egy jól eltalált lövéssel az ellenfél szerezte meg a vezetést és mint kiderült végül a győzelmet is, de semmi okunk nem lehetett a panaszra, hiszen egy pillanatig sem játszottun alárendelt szerepet és az utolsó lehelletünkig mentünk előre az egyenlítésért.

Következett a második meccs, ahol egy nagyon ügyes Mészöly Focisulival találkoztunk. Próbáltam mindenkinek játéklehetőséget biztosítani, de voltak, akik csak percekre kaptak ezúttal szerepet. Azért csak percekre, mert mindenképpen nyerni akartunk, de ahelyett, hogy helyzeteink sokaságából egyet kihasználtunk volna, mi kaptunk gólt.
Hátrányunk miatt ismét a nagyobbak, erősebb fizikumú játékosaink kaptak szerepet, de a kapufa ezúttal nem velünk volt.
Rövid statisztika: 6 kapufa, 3-4 kapusba rúgott labda, 4-5 szenzációs kapusbravúr (gólba tartó labdák védése)
Szóval felbillent a pálya, de ez csak arra volt elég, hogy Milán egy ballábas lövéssel egyenlítsen, a győztes gól azonban nem akart összejönni. Az utolsó másfél percben aztán három olyan gólba tartó lövést, (fejest) hárított az ellenfél kapusa, amit már mindenki bent látott.
Maradt tehát az 1:1, amit ezúttal így lehet leírni: Nagykovácsi – Ellenfél kapusa(+kapufa) 1:1

Összefoglalva láthattunk, hogy itt nagyon komoly ellenfelek vannak. A végelszámolásnál ki tudhatja hány győzelmünk lesz, de az biztos, hogy ilyen csatákban lehet fejlődni, tanulni!

Dinnyés Máté jól védett, egyre érettebb a mozgása, voltak bravúros védései, de a Mészöly Focisuli góljánál kicsit elaludt.
A Bencsics Máté, Krisz és Dávid hármas magas színvonalon, kiválóan játszott.
Zsombi igazi motor volt, de az utolsó pillanatokban néha beérték, látszott, hogy ilyen ellenfeleknél már másodpercei sincsenek.
Tóth Bálint óriásit harcolt, csapatunk talán legjobbja volt, a távoli lövéseket kicsit hiányoltam.
Milán kezdetben nem találta a ritmust, majd egyre jobban belelendült, de valahogy ezen a napon a kapufák összeesküdtek ellene. Háromszor rúgta csak ő úgy a felső lécre a labdát, hogy az a gólvonalra levágódott és onnan ki a mezőnybe. Mivel érezte, hogy fogy az idő, sokszor egyedül próbált meg mindent megoldani, ettől azonban nem mindig döntött jól, – mégis harcossága miatt le a kalappal előtte.
Soma kiválóan lépett be a játékba, órásit küzdött, okos passzokat adott, többször közel állt a gólszerzéshez, de ezen a napon nekünk csak egyet engedélyezett a sors.
Totó kevesebbet játszott, de nagyon hasznosan és okos gólpasszt adott.
Ihász Beni harcolt, mindent beleadott, de néha eltűnt a darálóban – semmi baj, erősödni kell, menni előre – nagy tehetség!
Márk hatalmas szívvel focizott, de ő is láthatta, hogy technikailag még van lemaradása, ha ebben fejlődik, akkor jöhetnek majd a gólok is.
Láng Ferkó azt hozta, amit mostanában egyre többször látok tőle, harcos volt, kiválóan levédekezte a területét. Az előre játékban kell fejlődnie, bátorodnia.
Huber Dani becserélése után 1-2 percig kicsit megilletődött volt, majd elkezdett focizni abban az egyéni, okos stílusában, amiért igazán lehet szeretni. Formás passzok, elfutások, visszahúzós cselek, tényleg nem rajta múlt, hogy a második meccset nem nyertük meg.

Az életben és így a fociban sincsen ha, de ezúttal akkor is azt mondom, hogy ha csak egy centiméterrel nagyobb a kapu és az első meccsen kicsivel több szerencsénk van, akkor most két nagyszerű győzelemről szólna a tudósítás (a második meccsen ráadásul, akár 6-7 gólos sem lett volna túlzás)! A srácok tényleg mindent megtettek, igazi csapatként, jól harcoltak és ez számomra sokkal nagyobb siker!
Hajrá NUSE!

U13: 100%-os hétvége!

Nehéz meccsekkel virradt ránk május első hétvégéje, hiszen – szombaton – a megyei bajnokság éllovasa várt ránk Érden, vasárnap pedig mi rendeztük a körzeti bajnokság fordulóját, ahol a dobogó legnagyobb várományosai csaptak össze egymással.

Míg a szezon kezdetekor a megyei bajnokságban a kitűzött célunk csupán a tisztes helytállás (8-10. hely megszerzése) volt, addig a körzeti bajnokságban a dobogó elérése volt a kitűzött cél.

A téli szünetre elmondhattuk, hogy jó úton járunk a céljaink eléréséhez, hiszen a megyeiben a 8., a körzeti bajnokságban a 2. helyen álltunk. Mégsem lehettünk nyugodtak, hiszen a csapat egyik legtehetségesebb játékosának kiválása (Golda Andris vezette a megyei góllövő listát!), bizony sokakból aggodalmat váltott ki, mi lesz ezután? Vissza-visszatérő téma lett az öltözőben, a “ha az Andris itt lenne…” kezdetű mondat játékosaink szájából. Hitték is, nem is: “jó csapat vagytok, ez csapatjáték…” kezdetű mondatainkat. Mindenki tudta, beszélhet bárki bármit, a szavak csak a pályán kaphatnak igazolást. Az első jeleket már a Tárnok elleni vereségnél fel lehetett fedezni, ahol vezettünk is, de a vége nem sikerült. A túlkorosokkal felálló Sóskút magabiztos legyőzése nem volt ugyan meglepetés, de a Budaörs elleni győzelem (0:2-ről 4:2-re fordítva) annál inkább! No, nem a győzelem volt a meglepő, sokkal inkább azzal lepte meg saját magát a csapat, hogy micsoda erő van bennük, ha EGYÜTT küzdenek, ha hittel, akarattal mennek előre. Gyönyörű volt az a hazai meccs azért is, mert immár végleg nem lehetett arról beszélni, hogy “egy emberes csapat vagyunk”, hiszen a góllövő listán szintén előkelő helyen álló Becze Dani egy gólt sem lőtt azon meccsen (gyorsan tegyük hozzá, hogy rendkívül hasznosan – a csapatérdeknek alárendelve egyéni céljait – játszott). Gólt lőtt viszont egy újonc, aki élete első meccsét játszotta (Nemesánszky Ádám), és egy U11-be tartozó játékosunk is (Tóth Bálint).

Most azonban az Érd volt az ellenfél! Legyünk őszinték, nem vagyunk egy súlycsoportban velük semmilyen összevetésben. Sem az edzési, sem az anyagi, sem a korosztályok létszáma tekintetében! Kijelenthetjük, hogy játékosaik tudása is felette áll a mieinknek. Akkor nincs esély?! De van! Ezért gyönyörű játék a futball, és ezért alkalmas rendkívüli mértékben arra, hogy gyerekeinknek megtanítsuk, hogy mit ér EGY ember, és mit ér egy KÖZÖSSÉG ereje. Nincs jobb eszköz a kezünkben nekünk felnőtteknek, hogy megmutassuk, a közvetlen egyéni céljaink háttérbe szorítása egy közös cél érdekében – akkor is ha az nekem az egyénnek nem “optimális” – micsoda összekovácsoló erő. Ami ha felépül, létrejön az edzések, táborok, versenyek tüzében, akkor meg is tart majd, ha szükségem lesz rá. Mert most még “csak” a testemmel védem a kisebbet a pályán a rázúduló “hústoronnyal” szemben, vagy kisegítem a hibázó társamat a védelemben, akit nem szidok a hibáért, hanem biztatom! Később majd ugyanez az erő, a közösség ereje tart majd meg talán, ha a kamaszodás nehéz útján rossz útra tévednék.

Lássuk be, ma ezért érdemes focizni. A csillogó-villogó, csak a pénzről szóló világunkban, ahol a pénz és a hatalom – paradox módon – talán legszembetűnőbben pont a nemzetközi labdarúgásban, a sztárok életében tör a felszínre. Ebben a pénz uralta világban csak nagyon ritkán mutatkozik meg egy-egy pillanatra, hogy ez ugyanaz a JÁTÉK, amit mi itt egy magyarországi faluban játszunk. Az a nemes küzdelemmel párosuló együtt lélegzés, amiért érdemes! Mert ebben – amíg JÁTÉK –  mindenki nyer! Nyer akkor is, ha az eredményjelző éppen mást mutat, mert sokféleképpen lehet nyerni!

A MI CSAPATUNK,  tudja ezt a titkot. Ezért szombaton nem kellett lelket önteni beléjük, hogy ne riadjanak meg a mi viszonyainktól fényévekre levő edzőközpont láttán. Nyugodtan, őszintén mondhattuk nekik: “ők a jobbak, ők az esélyesek, de TI képesek vagytok rá…!”

Képesek voltak! Olyan érzés volt ez a meccs, mint egy igazi nemzetközi kupameccs! Dávid és Góliát harca! Egy elképesztő küzdelem attól a pillanattól kezdve, hogy Magyar Ádám a 8. percben vezetést szerzett, majd a kapitányunk (Tarnóczi Tas) öt perccel később megduplázta az előnyt! Kegyetlen küzdelem a villámgyors szélsőkkel szemben nekünk, és kegyetlen küzdelem az idővel nekik. A félidőben (0:2) tudtuk, itt már az erő kevés, ide valami sokkal több kell, különben ez a csapat ledarál minket a következő 35 percben! Óriási taktikai csata is kezdődött! Az ellenfél villámgyors jobb szélső védője, (aki az első játékrészben a legtöbb zavart okozta védelmünkben, mélységi beindulásaival) átkerült a bal szélre. Válaszként feljebb toltuk egy sorral Forgács Bendét, meglátva a lehetőséget az “üresen” hagyott jobb szélükön a kontrákra. Cserébe viszont gólfelelősünk Becze Dani óriási terhet kapott a vállára védekezésben! Középen rohamozó “cselgépükkel” szemben, megpróbáltuk összehúzni, tömörebbé tenni a védelmünk elé szoruló középpályánkat. Az idegölő csata csak fokozódott, a mikor 7 perc játék után gólt szerzett az Érd! Még mindig volt hátra 28 hosszú perc. Kétségek közt örlődtünk a kispadon: Vonjuk vissza Bendét is a védelembe, végleg feladva a támadás lehetőségét, vagy kockáztassuk meg, hogy az óriási nyomás alatt egyre jobban fáradó Ráhel, majd az őt váltó, az egyenlőtlen küzdelmet vitézül álló Nagy Marci mögé kerülnek a bal szélünkön. Nem húzódtunk vissza! Sőt az utolsó 4-5 perc kivételével, kifejezetten szép, ígéretes támadásokra is futotta még az erőnkből. Óriási dicséret illeti érte az egész csapatot!

Az utolsó percekben aztán már nem volt taktika. Csak két elképesztően küzdő CSAPAT volt a pályán. Az egyik, amelyik nem akarta elhinni, hogy ő ma itt veszíthet, és egy másik, amelyik már csak csúszott-mászott a kapuja előtt, hogy kibírja…

…és akkor már letelt. Spori hát letelt, vége, fújja már le, de nem, jelzi, hogy még egy perc. Az ebben a ritmusban még legalább két kapura lövés! Már jön is az egyik, hárítva, jön a másik: levágódik, de pont egy érdi elé, kapásból lő nyolc méterről, Úristen, nagyon eltalálta, le a bal alsóba…

… megállt az idő… megállt minden… csak egy labda röpült… és egy KAPUS: Baranyai Vince! A bal alsó saroknál találkoztak…

Érd – Nagykovácsi 1:2

A csapat tagjai: Baranyai Vince, Becze Krisztián, Kovács H. Bendi, Forgács Bende, Magyar Ádám, Váradi Ráhel, Tarnóczi Tas, Becze Dani, Ellinas Alex, Nagy Marci, Kiss Marci, Lukátsy Péter

 

és ez még csak a szombat volt :)

 

Vasárnap reggel újabb kihívás várt ránk, ezúttal a körzeti U13-as bajnokságban. Ebben a kiírásban rövidebb pályán egy fővel kisebb létszámban (7+1) küzdenek a csapatok tornarendszerben, azaz nincs minden héten mérkőzés, de amikor van, akkor rövidebb meccseken ugyan, de egymás után 2-3 ellenfél ellen is helyt kell állni. Ezúttal mi voltunk a rendezők, és a listavezetőn (Leányfalu) kívül a 3. helyen álló Solymárt fogadtuk. (A 4. résztvevő Piliscsabával nekünk most nem kellett játszanunk.)

A tét nem kevesebb volt, mint az esély megmaradása a bajnoki aranyra. Minden csapat 4-szer találkozik egymással a sorozatban, és nekünk volt miért törlesztenünk, hiszen két idegenbeli vereség mellett a korábbi itthoni találkozón is csak egy döntetlenre futotta a Leányfalu ellen.

Előbb azonban még a Solymárt is magunk alá kellett gyűrnünk. Megbeszéltük a srácokkal, hogy bár a bajnokság eddigi meccsein mindenkinek igyekeztünk egyformán játéklehetőséget adni (ide értve azt a hat U11-es játékost is, aki velünk készült a szezon folyamán), most azonban az elsődleges cél a győzelem. Ennek szellemében meglehetősen erős felállással kezdtük a mérkőzést, alapvetően a szombati hősökre támaszkodva. (Már aki vállalta a játékot, mert bizony ahogy egy nagy csata után lenni szokott, sajgott bizony minden.) Kicsit akadozva is járt a gépezet, nem igazán tudtunk belelendülni a játékba. Szerencsére – az egyébként kiválóan védő solymári kapus kezéből kipottyant egy labda – így juttatva vezetéshez csapatunkat. Innentől már nem volt gond, pillanatok alatt elhúztunk három góllal, jöhettek hát a cserék! Bár ez egy rövid időre újra megfogta a csapatot (szépített is a Solymár), hamar újra játékba lendültünk, és megmutattuk, hogy ki az úr a háznál! A végén már csaknem U11-es csapattal játszva is sikerült újra növelni az előnyt (Éliás Milán révén), sőt Márta Zsombi, Kovács Matyi, Tóth Bálint is közel járt a gólhoz.

Közben a Leányfalu is fölényes győzelmet aratott a Piliscsaba fölött (4:0), jöhetett hát a rangadó. Duna-parti barátainkkal sok nagy csatát megvívtunk már, így rögtön szemet szúrt, hogy bizony hiányos a létszám (ráadásul egy igen gólerős játékosuk nem volt itt), ezért igencsak bizakodhattunk, hogy megtörjük az átkot, és a téli teremgyőzelmek után, végre a füvön is sikerül győzelmet aratnunk.

Hajmeresztően indult a meccs, ellenfelünk első támadásából csaknem gólt szerzett, elalvó védelmünket csak Gulyás Bence bravúrja mentette meg a góltól. Ez szerencsére a legjobbat hozta ki a mieinkből, egycsapásra felpörgött az egész csapat, és oroszlánként zúdultunk vendégeinkre. Agresszív letámadásunk hamar kapuja elé szorította a Leányfalut, és a gól sem késett sokáig: “nagyra” nőtt védőnk Kovács H. Bendi fejjel szerezte meg a vezetést. Mintha mázsás súlytól szabadultunk volna, beindult a henger, Forgács Bende vezetésével sorozatban lőttük a szebbnél szebb gólokat, 6:0-ig meg sem álltunk! Lassan azonban előjött a fáradtság, talán ki is engedtünk egy kicsit, így a végére jutott gól a vendégeknek is. A 6:2-es végeredmény azt jelenti, hogy az utolsó forduló eredményei döntik majd el, ki lesz idén a körzeti bajnok!

Két nap alatt három dobogós helyen álló csapatot győztünk le, az eredmény önmagáért beszél! A címbeli 100%-os hétvége mégsem a számbeli eredményeket jelenti.  Sokkal inkább az ide vezető utat, sok olyan játékost, akik már 5-6 éve készülnek velünk, akik a gerincét alkotják ennek a közösségnek. Sőt, még egy kicsit tovább menve, azt a néhány “kiöregedett” sportolónkat is, akik az Egyesület első csapatát jelentették (1997-1998-as születésűek), és akik immár hónapok óta újra együtt készültek velünk, segítve ezzel a kisebbeket is, mert a példakép léte nagyon fontos az életben. Ezek a srácok pedig példát mutattak csapatszellemből, sportszerűségből, barátságból. Ahogy biztos vagyok abban is, hogy ez a mostani U13-as generáció ugyanúgy példaképe lesz az utánuk jövőknek! Ez a siker kulcsa az én szememben. És azt hiszem, már nem is a fociról beszélek :)

 

Lukátsy Zoltán