Nehéz az embernek a barátjára emlékezni, erőt kell gyűjteni hozzá, mert homályos a monitor. Húsz éve ismerkedtünk meg a péntek esti tornatermi focikon, de igazán közel a Nagykovácsi Sportegyesületben töltött évek alatt kerültünk egymáshoz. Küzdelmes évek voltak, napi szélmalomharcot vívtunk a fennmaradásért és Karcsi nagy iramot diktált…és kemény és elszánt harcos volt. Ha kellett edzővé avanzsált, mert éppen nem volt jelentkező ifi csapatunk mellé. Autodidakta volt, de szerettem volna a játékosa lenni. Egy jó edző tanár is egyben és Karcsi vérbeli tanár volt, emberség és kultúra sugárzott az aurájából. Mindezt olcsón adta, a lelkét ütötte nyélbe, társadalmi munkában… Együtt jártunk a Szövetségbe tárgyalni a csapat érdekében és együtt sírtunk – nevettünk a Szövetség fura urainak megmozdulásain. Éveken keresztül járt velünk a meccsekre “varázs” optikájával idegenbe is, közelbe, távolba, esőben, hóban, kánikulában. Ha nagy ritkán nem tudott jönni, más volt a feeling az öltözőben. Együtt éltük meg azokat a felemelő sikereket, amiket a felnőtt csapat elért, megyei visszhangot kiváltva. A legalacsonyabb osztályból indulva a Megye II. osztály ezüstérméig jutottunk közös erőfeszítéssel. Az út során volt tíz fölötti győzelmi sorozatunk és az ellenfelek nem győzni jártak a “Tigrisverembe”. Hazai pályán másfél éves veretlenségi sorozatot is jegyeztünk, miközben fiesztát kiváltó délutánon láttuk vendégül a Ferencváros öregfiúk csapatát. Ezekben az években az egyesület egyik pillére Karcsi volt!
Egy nyári vizit Várgesztesen, győzelemmel. A meccs után a Villapark medencéiben hűsöltünk egy másik barátunknak köszönhetően. Az optika mögött “természetesen” Karcsi állt.
Karcsi egy all round polihisztor volt. Végzettségére nézve orgonaművész és tanár. Tanított gimnáziumban és zeneiskolában, karnagyként kórust vezetett és koncertezett is rendszeresen. Számtalan hangversenyén ott lehettem, így szép lassan megismertem Budapest templomait. Tíz évvel fiatalabb volt nálam, de nem szégyellem bevallani, sokat tanultam tőle. Van úgy az életben, hogy meg kell hajolni a nagyobb tudás előtt. Privát egzisztenciáját fotó eszközök kereskedelméből és fényképezőgépek javításából tartotta fenn. Szakmai körökben ezen a területen is nagyon komoly tekintélyt vívott ki!
Az alábbiakat egy az elmúlt nyáron szervezett “Orgonák éjszakája” előadás és koncert után írtam egy FB. bejegyzésben…
Tegnap este az Orgonák éjszakája program keretében Kalocsay Károly orgonaművész látta vendégül az érdeklődőket a Római Katolikus templomban. Karcsi remek előadása interaktív mederben folyt, az orgonával kapcsolatban lehetett kérdezni, sőt meg lehetett látogatni a karzatot, ahol bepillantást nyertünk az orgona szerkezetébe és működésébe. Az est kvintesszenciájaként a vállalkozó kedvű gyerekek és felnőttek a hangszert is kipróbálhatták, váltakozó sikerrel, de annál nagyobb örömmel. Gyorsan elrepült az este, egy szép élménnyel gazdagodtunk! Köszönjük Kemenes atyának a lehetőséget és a kedves, barátságos fogadtatást. Karcsi előadása alapján bátran mondhatom, hogy ez a program egy nagyobb nyilvánosság próbáját is kiállná. Várjuk a folytatást és köszönjük Karcsi!
Végül aki magánemberként is ismerhette, mint jómagam, az tudja, hogy milyen önzetlen, segítőkész és rendkívül puritán ember volt. Imádta a feleségét és négy fiát, nagyon büszke volt rájuk. A barátaira mindig szakított időt és figyelmet! Nyugodj békében Barátom, emléked velünk marad! Varga László az NKSE felnőtt csapatának egykori edzője
