NAGYKOVÁCSI UTÁNPÓTLÁS SPORTEGYESÜLET

A tegnapi napon a Sze-fi – Leányfalu meccsel befejeződött a 2013/14-es Pest Megyei Bajnokság. Azt már 2 héttel ezelőtt is tudtuk, hogy Nagykovácsi történetében először ünnepelhet utánpótlás csapat Megyei Bajnoki címet, az azonban csak mostanra derült ki, hogy mindezt óriási – 11 pontos – fölénnyel megnyert versenysorozat végén mondhatjuk el magunkról. Az eredmény (a tabellák menüpontban megtekinthető a végeredmény) azt sugallja, hogy könnyedén, az ellenfeleinket fölényesen megelőzve értük el ezt a sikert, a valóság azonban egész más…

Ahelyett, hogy a hagyományos évértékelő keretében zárnánk le ezt a szezont, álljon itt inkább az igazi főszereplők véleménye arról, hogyan látták ők ezt az évet!

Tarnóczi Tas (Csapatkapitány, sőt a csapat igazi vezére, lelkiismerete és a bajnokság góllövő listájának 4. helyezettje):

“Az idei szezon pont olyan nehéz volt mint a tavalyi, meg valószínüleg olyan nehéz, mint amilyen a jövő évi lesz. Nagyon sok jó ellenfél volt és nagyon sok jó játékos, de ezekben a pillanatokban az volt a legfontosabb, hogy csapatként viselkedjünk és játszunk a pályán. Nagyon sokat köszönhet a csapat az edzőknek akik nagyszerű munkát végeztek az edzéseken és felkészítettek sok meccsbeli szituációra. Viszont most, hogy vége van a szezonnak, előre kell tekinteni, hogy az U15-ös bajnokságban is jól teljesítsünk.”

Tóth Bálint (Az U13-as csapat meghatározó játékosa, annak ellenére, hogy még csak U12-es korú. Kivételes tehetségére nagy szüksége volt az U14-es csapatnak is.):

“Szerintem ez a csapat nagyon jól összeszokott. Mindenki jóban van mindenkivel, bár néha vannak
veszekedések, de szerintem ez nem baj. Az ellenfelek többsége jó volt és sportszerű, de néhányan viszont nem, és ezek a nem jó fej ellenfelek ellen nehéz volt játszani, mivel nem tudom tartani magam, hogy ne szóljak oda.
Az edzések nagyon jók, élvezem őket! Jó, hogy valamikor kemény edzés van és a végén egy kis játék, meg valamikor csak végig játék.
A csapatjáték jó, mivel már említettem, hogy mindenki jóban van mindenkivel, de ez nem elég ahhoz, hogy jól játszunk össze, ehhez az is kell, hogy bíztassuk a másikat ha ront.
Az egyéni képességeimen még fejleszteni kell pl.: cselek, passzok, labda nélküli mozgás…
A játékvezetők… Némelyik össze vissza fújt, de nem szabad nekik oda szólni vagy vissza, mert sajnos simán kiállít…
Kellett a szerencse ehhez a bajnoki címhez, de a tudás is! A szerencse szerintem minden sporthoz kell, így a focihoz is.
Az edzőket szeretem! Mivel mindannyian jó edzést tartanak. És jó fejek 🙂
Remélem a jövőben is lesz ennyi sikerünk és örömünk!
Nagyon sok szép emlékem van a NUSE csapatával, szeretem ezt a csapatot…!
A foci és a sport az egyik nagy része az életemnek, hogyha azt mondanák, hogy beteg vagyok és ki kell hagynom 1-2 hónapot belehalnék…
Szerintem ebben a csapatban én több játék időt kapok, mint amennyit megérdemlek…”

Lukátsy Péter (Az U13-as csapat kapitánya, nagy utat járt be mire akaratossága nem visszahuzó, de hajtóerőként jelent meg a pályán. Óriásit fejlődött!):

“A NUSE egy összetartó jó közösség, mert mindenki segít mindenkinek. Egymásért harcolunk a pályán. Olyan a csapat, mint egy „2. család”. Bár ebben az évben sok nehézség ért minket (pl.: egy barát abba hagyta a focit, valaki egy betegség miatt hagyott ki sokat), de a csapat ment és harcolt tovább. Ezt az egész szezon is mutatja, hisz minden ellenfelet nagy csatában éppen, hogy egy góllal tudtunk megverni. Sőt, nem csak tavaly adta a NUSE a megyei gólkirályt, hanem idén is Bende személyében. A kemény edzések miatt sokat javult a csapatjáték tavalyhoz képest.”

Baranyay Vince (Az U13-as csapat meghatározó tagja, alapvetően kapus, de ha a csapat érdeke azt kívánja akár igazi gólvágó csatár!):

“Szerintem idén az U14-gyel mindent megtettünk a sikerért, olykor ez nehézségeket okozott mind a pályán, mind otthon. Végül is megnyertük a bajnokságot! Nagyon erős és összetartó csapattá váltunk, pedig többen is elmentek a csapatunkból. A Bajnokok Tornáján is remélem jól szerepelünk majd. Az U13-mal nehezen indult az év, sokszor kisebbekkel kiegészítve kellett kiállnunk. Tavasszal már kezdett egészen jól összeállni a csapat. Az utolsó Bozsikról már szép eredményekkel térhettünk haza. Az U13-ban igazságtalannak találtam azt, hogy több csapat is túlkorosokkal játszott, így többször ők bizonyultak jobbnak. Amúgy a legtöbb csapat sportszerűen viselkedett a pályán, de ez alól mind U13-ban, mind U14-ben voltak (és lesznek is) kivételek. Az edzések mindig jól esnek egy unalmas iskolanap után, sokszor sajnos itt vezetem le az energiát. Soha sem ”unalmasak” ezek az edzések, mert mindig valami új dolgot csinálunk, vagy máshogy melegítünk be. Minden edzés után úgy érzem, hogy erősödtem, tanultam valami újat. Úgy gondolom ahol jó a csapatszellem, ott jó a csapatjáték is. Szerintem így van nálunk is. És a csapatszellem jó! Szerintem nem elég az, ha egy csapat tele van jó technikájú, ügyes játékossal az csapatjáték nélkül nem ér semmit. A mi csapatunk pedig tele van ügyes játékosokkal és azért nélkülük az a bizonyos csapatjáték nem menne. Úgy érzem nem volt olyan mérkőzés, ahol egy játékvezetői hiba miatt valami nagy baj lett volna. Ahhoz, hogy U14-gyel bajnokok legyünk sok szerencse kellett, mert sok minden teljesen megfordulhatott volna és csak egy pici hiányzott ahhoz, de szerencsére nem így történt. Szerintem jó volt idén, hogy két új edző is segített nekünk, így izgalmasabbak lettek az edzések. Az edzők szerintem megpróbálnak belőlünk kihozni mindent és a lehető legkedvezőbben tartani az edzéseket. Az, hogy megyei bajnokok lettünk, egy mérföldkő a NUSE életében, mert ilyen versenyt még nem sikerült nyerni, de remélem lesz még sok ilyen a jövőben. A foci nagyon fontos az életemben és nem csak azért, mert ez most az egyetlen sport amit űzök, hanem mert rengeteg barátot szereztem a foci miatt. Persze remélem, hogy még sokáig focizhatok és ki fogok minden lehetőséget használni, hogy sportolhassak. Szerintem az elmúlt idényben jól ment a játék, pedig semmivel sem vagyok ügyesebb mint mások, sőt. Örülök, hogy játszhattam az U14-ben is, igaz kevesebbet mint képzeltem, de ez is nagyon jó volt.

Éliás Milán (Az U13-as csapat csatára, U12-es kora ellenére, meghatározó játékosa tudott lenni az U14-es csapatnak is, sokáig harcban volt a góllövő lista dobogójáért is):

“Itt jobban szeretek focizni, mint az U13-ban, mert itt nincs rajtam akkora teher, itt ha hibázok, mindig ott van mögöttem még valaki. Akiket nagyon legyőztünk, azok se voltak rosszak, egyik ellenfél sem volt gyenge. Nem tudom kiemelni, kinek a játéka tetszik legjobban, mindenki nagyon jó ebben a csapatban. Ez azért is fontos, mert ha lennének nagyon jók és gyengék a csapatban, akkor szerintem nem lettünk volna bajnokok. Foci nélkül nem tudom elképzelni az életemet.”

Váradi Ráhel (A csapat egyetlen, de nem akármilyen hölgy tagja! Játéka kimagasló még a fiúk között is.):

“Szerintem ezt az idényt sikeresen zártuk, bár nehéz dolgunk volt. Az ellenfeleink sokszor meglepetést okoztak, azonban voltak úgymond “sima” győzelmek is (lásd: Leányfalu-Nagykovácsi 0:9), de ez a nagyszerű teljesítmény nemcsak tőlünk gyerekektől, hanem a nagyszerű edzésektől, edzőktől és csapatjátéktól is függött. Egyéni képeségeink még hiányosak, de én remélem, hogy ilyen edzők mellet fejlődő képesek vagyunk. Olykor a játékvezetőknek és a szerencsének is köszönhettünk egy-egy győzelmet. Remélem még sokáig részese lehetek ennek a nagyszerű csapatnak és a jövőben is hasonló sikereket érünk el. A foci szeretetét ennek a csapatnak köszönhetem és bárhogy alakul, a focit soha nem fogom abbahagyni. Én úgy érzem tudásban, képességben és erőnlétben még fejlődnöm kell, de tökéletesen meg vagyok elégedve a csapatban betöltött helyemmel.”

Kiss Marci (Az U13-as csapat legkeményebb tagja. Kiváló őszi formáját törte ketté egy hosszú kényszerű kihagyás, de egy percig sem hagyta el a csapatot, ha kellett “segédedzőként”, de mindig velünk volt. A csapat legkitartóbb hőse!) :

“Nekem az egész bajnokság nagyon tetszett, bár nem tudtam ott lenni minden meccsen, de hallottam minden eredményt. Az ellenfelek nem voltak könnyen verhetőek, de ez a csapat tud nyerni. Az edzések nagyon jók, egyre nehezebbek szerencsére. Az edzők türelmesek.”

Forgács Bende (A csapat, és az egész bajnokság gólkirálya a 12 meccsen lőtt 18(!) góljával. Mindemellett az U18-as csapatban is fix kezdő(!) volt az idén):

“A legkeményebb meccs: Őszi forduló, Dunakeszi. Kegyetlen hideg, csonttá fagyott pálya, süvöltő szél, nagy várakozások, 80 perc kemény küzdelem, szívós ellenfél, lankadó lelkesedés, kitartás. Fogytán az erő és …. egy szerencsés, gyönyörű gól Tasi lábából. A meccs eldőlt. Nyertünk!!!”

Kovács H. Bendi (Az U14-es csapat elnyűhetetlen középhátvédje. Nélküle nincs is védelem. Képességeit már az U18-ban is megcsillogtatta):

“Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jó közösség, ami abban nyilvánult meg ebben a szezonban – mind az U14-ben és az U18-ban -, hogy játékosok lecsiszolódása ellenére (U18) megmutatta a csapat, hogy így is képes játszani, focizni, nevetni. (és bajnokságot nyerni U14-ben). Én személy szerint köszönöm mindenkinek, hogy egy ilyen jó csapatban focizhattam. Sok sikert kívánok Beninek és Alexnek is.”

Magyar Ádám (A legtöbbet fejlődött játékosunk. Talán ő kezdte legkésőbb a focit, de elszántsága, akaretereje, a játék és a csapat iránti alázata példamutató.):

“A legnagyobb köszönet Zolinak, mert hitt bennünk és már az elején mondta, hogy ezt a bajnoki címet megszerezhetjük! A csapatunkról azt gondolom, hogy nagyon jó lett. Végig segítettük egymást. Küzdöttünk, nem adtuk fel egy meccsen sem.”

Gulyás Bence (A háló őre! Minden csapatnak kell, hogy biztonságban tudja a kapuját! Hát, Bencénél jó helyen volt a kapu kulcsa!):

“Szerintem nagyon jó csapatot alakítottunk ki és a társaság is jó. Az edzéseken sokat fejlődtünk,a “sok” új edző által. A bajnokság alatt egy olyan csapat sem volt, ami gyenge lett volna, de küzdöttünk és meg lett a győzelem! Köszönet edzőink kitartásáért, hogy mellettünk álltak, amikor fáradtak, betegek vagy csak egyszerűen lusták voltunk!!”

Kovács Matyi (Az U13-as csapat villámgyors szélsője. Aki fél éve nem látta, sosem hinné el, milyen kemény lett, akár egy U14-es ellenféllel szemben is…):

“A csapat idén is jól szerepelt és jó érzés volt ebben részt venni. Némelyik ellenfél meglehetősen erős volt, általában mindig jól meg kellett küzdenünk a győzelemért. Az edzéseket alapból én élvezem, szeretem. A legjobb rész mindig a “játék”. A csapatunk elég összeszokott és ügyes. Sok erős játékos van. Szerintem én sokat fejlődtem ebben az évben, különösen erőnlétileg. Várom a következő szezont, hogy végre megint ott lehessek a pályán és újabb nehéz csatákban legyen részem. :D”

Bertalan Márton (A csapat villámgyors jobbszélsője! Nem kevés áldozatot hozott, hogy ne maradjon ki a csapatból! Többet ért el, igazi CSAPATEMBER lett!):

“A NUSE egyre jobb eredményt ér el minden korosztályban. Legtöbbet az U14-ben játszottam, amely most a NUSE legeredményesebb csapata. Úgy érzem, hogy itt már a hullámvölgyekkel együtt is jól megy a csapatjáték, érezzük egymást. A bajnokságban voltak nehéz és könnyebb meccsek. Néha nem értettem egyet a bíró döntésével, vagy az ellenfél sportszerűtlenségével, de a bajnokság jól sikerült, és ez a lényeg. Szerintem az edzések jó hangulatúak, és értékes órák! Úgy érzem az edzőkkel is jó viszonyban vagyok, közülük Zolit ismerem a legjobban. Hét évvel ezelőtt kerestük meg, hogy focizni szeretnék, azóta sokat fejlődtem az ő keze alatt. Jó érzés arra gondolni, hogy sokszor késem vagy ott sem tudok lenni, de így is számítanak rám. Remélem sokáig tudok még járni ebbe a csapatba! Nekem jót tett a foci! Megtanított némi alázatra, áldozat hozásra és önzetlenségre. Szeretem ezt a csapatot, és mindenkinek köszönök mindent! (A szüleimnek is!)”

Márta Zsombor (A csapat legfiatalabb tagja, az U11-es csapat igazi vezére. Tehetsége és szorgalma az U14-es csapat hasznos tagjává emelte!):

“Azt gondolom a csapatról, hogy nagyon jó képességű játékosokból áll, de néha becsúszik egy kis védelmi hiba. Ellenfeleink legtöbbször jól fociztak, ezért szoros meccseket játszottunk, de a végén megérdemelten nyertük meg a Bajnokságot.A csapatban megvan az összhang, jó a támadás és hatékony a védekezés. Mindenki tud valamit, amit más nem, így egymást segítjük és kiegészítjük.A szerencsére csak néha-néha volt szükségünk, mert jó edzőink vannak és ezért egyre jobb a csapat. Edzéseink nagyon szervezettek és viccesek, ezért mindenki szívesen jön le edzeni a pályára hetente legalább két alkalommal és nem szívesen hagyja ki senki sem a meccseket. Külön örülök annak, hogy lehetőség van személyi edzéseken is részt venni, ahol speciális fejlesztő gyakorlatok vannak. Idén nagyon sokat fejlődtem technikailag és gyorsaságban is.

Szerintem még sok bajnokságot fogunk nyerni ezzel a csapattal. ”

Képek

Igazi rangadóra került sor az U14-es megyei bajnokság 12. fordulójában. Hazai pályán fogadtuk a bajnokságban második helyen álló Kalászt. Volt miért visszavágnunk, hiszen az őszi idényben egyedül tőlük szenvedtünk vereséget, így az volt a tét, hogy saját kezünkben marad-e sorsunk a bajnoki címért folyó versenyfutásban. Szerencsére mindenki átérezte a saját felelősségét, így nem csak a gyerekek, de a szülők is mindent megtettek, hogy a lehető legerősebb felállásban állhassunk ki a rangadóra. (Bár a csapatból nagyon hiányzott Marci és Bálint különböző okokból, de ez nem rajtuk múlt! 🙂 )

Meg is lett az eredménye a tudatos készülésnek és elszántságunknak! Az előre megbeszélt letámadásunk már a 2. percben hibára késztette az ellenfelet, Milán pedig nem hibázott. (1-0) Innen pedig nem volt megállás, bár az első negyedóra még tartogatott nehéz pillanatokat, ahol bizony szükség volt a Bendi irányította védelem helytállására, de szerencsére Peti és M. Ádám is jól állta a sarat, így lassan meggyőzővé vált a fölényünk, ami aztán lassan gólokban is kezdett megmutatkozni. Tas nem csak kapitánya, de igazi vezére is volt csapatunknak, és – Ráhellel együtt – nem csak remekül osztotta le a labdákat a széleken rohamozó Bende és Márton felé, de a kapu elé is jó ütemben érkezve, gyors egymásutánban kétszer is megrezgette a hálót (3-0). Nem sokkal később az eddig főleg előkészítésben jeleskedő Bende növelte az előnyt (4-0), hogy aztán három perccel később Milán gólja (5-0) foglalhassa keretbe az első félidőt.

A második félidőre kapust cseréltünk, nem mintha Gulyi ne védett volna hibátlanul, sőt! Illetve játéklehetőséget kapott a főleg az U13-ban jeleskedő N. Ádám, és Matyi is. A kezdeti bizonytalankodás után mindhárman megtalálták a ritmust, Vince magabiztosan védett (nem is vártunk mást), N. Ádám ismét bizonyította, hogy nagy tehetség, és ha több edzésre sikerülne eljutnia, bizony már az U14-es csapatban is fix helye lehetne Matyival együtt, aki talán a legtöbbet fejlődött az elmúlt hónapok alatt. Kemény, határozott játéka sok szurkolónkat lepte meg, és késztette elismerésre, neki már csak a pénteki technikai edzések rendszeres látogatása adhat ennél is nagyobb lökést.

Mi sem bizonyítja jobban cseréink hatékonyságát, hogy számolatlanul érkeztek a beadások a középre húzódó Bende felé, és bizony csak rajta múlt, hogy ezekből mindössze kettőt sikerült gólra váltania (7-0). Persze ebben szerepe lehetett annak is, hogy az utolsó negyedórára Bendi is megkapta a lehetőséget a támadások aktívabb segítésére, (Ráhel húzódott vissza a helyére), és ilyenkor – ahogy az már ebben az önzetlen csapatban lenni szokott – mindenki a belső védőnket akarta gólhoz segíteni. Bende még így is visszaszerezte a góllövő listán a vezető helyet, így még az sem lehetetlen, hogy a tavalyi év után ismét a NUSE adja a megyei bajnokság gólkirályát. Hajrá Bende!

Külön gratulálok a csapatnak ahhoz a teljesítményéhez, hogy miközben folyamatosan támadtunk, mégis sikerült megőrizni a fegyelmezett védekezésünket, ami egy ilyen meccsen bizony nem is olyan egyszerű!

Szép volt fiúk! Hajrá Nagykovácsi!

…és még néhány fotó a meccsről:

https://plus.google.com/photos/115058666649500587355/albums/6009827778666370737

Köszönet érte Dr. Kovács-Mezei Ritának!