4 – 2  (2-1)

Kicsit tartalékosan érkeztünk a szezon nyitómeccsére, és ami még ennél is aggasztóbb volt, a megjelentek közül is többen betegséggel küszködtek. Gulyás B – Lukátsy P., Kovács B., Kiss M. – Forgács B. – Bertalan M., Tarnóczi T., Golda A. – Becze D. összeállításban kezdtük a mérkőzést. Sajnos hamar kiderült, hogy a szélső védekezésünk nem áll a helyzet magaslatán, többször is könnyedén kerültek a védelmünk mögé. Túloldalon Golda Andris és Becze Dani villanásai jelentettek némi veszélyt a kapura. Tagadhatatlan azonban, hogy ellenfelünk sokkal egységesebb, hatékonyabb játékot nyújtott, ami egy ötperces rövidzárlat alatt 2 gólos előnyt eredményezett, Gulyás Bence parádés védései ellenére. Ebben az időszakban szinte átjáróház volt a védelmünk. Szerencsére elől Golda Andris megunta a tehetetlenségünket, és egy hamisítatlan “vörös ördög” szóló végén szépíteni tudott! A második játékrészben többen utolsó erejüket mozgósították az egyenlítésért, ami (némi szerkezeti változással) együtt meg is hozta az eredményt. Becze Dani lépett ki jó ütemben, a kifutó kapus piros lapot érően gázolta el, a sértett pedig nemes bosszút állt az őt ért sérelemért megítélt büntető értékesítésével! Ekkor úgy tűnt, hogy akár meg is fordíthatjuk a meccset, ám lassan elfogyott az erő, és két egyéni hiba megpecsételte a sorsunkat. Kár érte, hiszen az egyenlítés után egyértelműen a kezünkben volt a meccs!

Kimagasló teljesítményükért külön dicséret illeti: Golda Andrist, Lukátsy Petit, Bertalan Mártont, Kovács H. Bendit, Gulyás Bencét.

Legalább ennyire értékesnek tartom ugyanakkor azt a csapatemberi mentalitást, hogy többen is betegen, lábadozva jöttek el és küzdöttek a CSAPAT-ért! Ez minden gólnál, győzelemnél többet ér!

Hajrá Nagykovácsi!