Nagyon vártuk már ezt a napot. A pilisszántói fantasztikus teljesítményre itt és most kerülhetett fel a korona. Tudtuk, hogy 2 győzelem kell, no meg az eddig 100%-os Sze-Fi botlása a Pomáz ellen, hogy elsők lehessünk. Ez utóbbit – sajnos – nem tette meg a Sze-Fi, így a nap első meccse után (Sze-Fi – Pomáz 3-1), már nyilvánvaló volt, hogy elsők nem lehetünk. Azért úgy tűnik, hogy az ezüst megszerzése is kellően motiválóan hatott, hiszen a Pomázt gyakorlatilag leradíroztuk a pályáról….

Előző meccsükön megfigyeltük, hogy ellenfelünk nem igazán használja a széleket, középen viszont rendkívül jól ugratja ki a támadóit. Ezt látva, Laci bácsival már mosolyogtunk, hiszen az nem lehet, hogy a Bende-Bendi belső védő párost megverjék, ha pedig a széleken Márton és Andris szabad teret kap a támadások szervezéséhez, akkor nem lehet baj. Nem is lett! Percek alatt 4:0-t mutatott a képzeletbeli eredményjelző. Így bőven volt idő, hogy mindenkit játékba vethessünk, ami aztán a gólok – csaknem – igazságos elosztását eredményezte. Tas (1), Alex (1), Dani(2), Ráhel (1), Márton(1), Bendi(2)  góllal járult hozzá a magabiztos győzelemhez. (Nagykovácsi – Pomáz Focisuli 8-0)

A házigazdák elleni – utolsó – meccsre, így már nem maradt tét, hacsak az nem, hogy a mezőny egyedüli csapataként, verjük meg a bajnokot! Alapvetően más nehézségű feladatról volt szó, mert az igen erős belső védő pároson kívül, villámgyors és technikás szélsőkkel is meg kellett küzdenünk. Márton és Andris kapta a legnehezebb feladatot, zárják le a széleket, és/de próbáljanak aktívak maradni a támadásokban is, hogy ne szoruljunk be a pálya közepére. Gyilkos mezőnyharc folyt a pályán, mindkét oldalon legfeljebb helyzetecskékig jutottak a csapatok, mígnem a “Nagykovácsi Messi”, a “Piliscsaba réme”, a “Vörös ördög” (van-e aki nem tudja kiről beszélek?) villant egyet a szélen, és már meg is volt a vezetés. Az öldöklő harc a pályán mit sem változott, de Márton, Bendi és Bende védőfalán a legelszántabb szentendrei támadás is megtört. Apropó Bende! 3 évvel ezelőtt az akkori U11-es “bronzcsapat” egyik meccsére elfogyott a legénység egy betegséghullám következményeként. Kicsit kényszerből hát, a bátyját (Zsombit) rendszeresen elkisérő “apróság” kapott lehetőséget a védelem bal oldalán. Igaz, még csak U9-es korú volt, amúgy sem egy óriás! Nem ragozom, azon a meccsen ember nem jött át a bal oldalunkon. Hát most sem! Mi több, Bende keresztlabdái, indításai aranyat értek. Elegáns védőjátékáról a kolléga (Fitos Józsi) is elismerően emlékezett meg a meccset követően.

Nem csoda hát, hogy a lefújás pillanatában is 1:0 maradt az eredmény. A meccsen történt két apróbb sérülés miatt azonban vendéglátóink kérésére – a lefújást követően – még egy kicsit hagytuk játszani a fiúkat. Ebben a nem kicsit zavarodott helyzetben sikerült a Sze-Finek – egy szöglet utáni kavarodásban – valahogy a hálónkba kotorni a labdát. Ezt követően a két csapat megbeszélte, hogy büntetőkkel folytassuk az örömfocit. Itt az első 5-5 rúgást követően 3-3-ra állt a “párbaj”, így megegyeztünk, hogy további 1-1 új büntető következik mindig új játékosokkal, mindaddig míg el nem dől a verseny. Az első körben mindkét fél belőtte (nálunk Gulyás Bence lőtte, nem csak kapusként parádésan) , a következő körben azonban mi kihagytuk, míg ellenfelünk belőtte. (Igaz egy olyan játékost állítva oda, aki már lőtt előtte.)

Szép este volt. Méltó befejezése egy remek szezonnak, ahol mindössze 2 vereséget szenvedtünk a bajnokság alapszakaszát és rájátszását is összevetve. Remélem, ez csak a kezdet volt, és jövőre az U13-as bajnokság versenyein, újra büszkén szól majd a

Hajrá Nagykovácsi!