Óriási kihívás elé állítottuk a szezon elején alakult U18-as csapatot a téli terem időszak alatt. Ahelyett, hogy kisebb-nagyobb kupákra mentünk volna, gondoltunk egy nagyot, és beneveztük a csapatot Budapesten egy egész télen át tartó FELNŐTT bajnokságba. A decemberi selejtezőkön bizony kicsit döcögve indult a szekér, meg kellett szokni, hogy nincs mitől félni, a néha jócskán nagyobb fizikumú ellenfelek is legyőzhetők! Csapatunk selejtezőkön nyújtott eredményei alapján a II. osztályba nyert besorolást. Januárban már a 9 csapatos liga küzdelmei vártak ránk. Bár kezdetben nehezen találtuk a ritmust, hétről-hétre egyre jobban ment a játék, aminek eredményeként az alapszakasz utolsó 2 meccse előtt megcsillant a “matematikai esély” az első három közé kerülésre a rájátszásban! Ehhez nem kellett mást tenni, mint az addig 3. helyen álló, eddig mindössze 2 vereséggel álló ellenfelet legyőzni, majd öt perc pihenőt követően (ezen a héten a sors fintoraként két meccset kellett játszanunk) újabb győzelmet szerezni a mögöttünk álló csapat ellen. Ha mindez sikerül, már csak bizakodni abban, hogy a listavezető megőrzi veretlenségét a szintén az első háromba törekvő másik riválisunkkal szemben. Sima matematika az egész! 🙂
Drámai csata volt! Az óriási iramú meccsen hiába szereztünk újra és újra vezetést, ellenfelünk nem adta magát könnyen, négyszer is egyenlített. A vezetést azonban egyszer sem tudta átvenni! Holt fáradt fiaink pár perccel a vége előtt ötödször is megszerezték a vezetést, ezzel együtt immár a győzelmet is. Nem volt azonban sok időnk örülni jöhetett a “papíron” jóval könnyebb ellenfél! Könnyebb, de nem egy ilyen meccsel a lábakban! Fordulatos mérkőzés következett: 1-0 ide, 1-2 oda, 2-2, – ami ugye nekünk semmire sem elég – majd az utolsó percben egy álom akció végén 3-2 ide! Hihetetlen volt! Jöhetett a legnehezebb feladat, tehetetlenül nézni, kiszurkolni a listavezető győzelmét a riválisaink ellen. Délutánra már tudtuk: SIKERÜLT! Bent vagyunk a rájátszásban.
Persze azt is tudtuk, hogy mivel minden csapat vitte magával az alapszakasz pontjait (21, 19 illetve a miénk 15), így a ránk váró két mérkőzésen már legfeljebb az ezüst megszerzése lehet a célunk, és már az sem csak rajtunk múlik. Sajnos balsejtelmeink beigazolódtak, az eredmények alakulása nem segített nekünk, így bár szoros meccsen csak 2:4-re kaptunk ki a későbbi bajnoktól, és 4:3-ra legyőztük a későbbi ezüstérmest, ellenfeleink egymás elleni eredménye miatt be kellett érnünk a bronzéremmel.
Ilyen végjáték után talán kicsit szomorúan vehettük át a harmadiknak járó trófeát, de amit az utolsó négy mérkőzésen produkáltak a srácok, azt annál nagyobb öröm volt nézni. Meccsről-meccsre érezhető volt, ahogy nő az önbizalom, alakul a játék, azt csinálja a labda, amit mi akarunk. Gyönyörű végjáték volt!
Örömünkbe mégis vegyült rossz kedv: A bajnokság minden meccsét (ahogy az őszi szezon meccseit is) végig robotoló, talán a csapat legbiztosabb pontjának tekinthető Bence, egy iskolai kosármeccsen súlyos sérülést (combizom szakadást) szenvedett, így a rájátszás két meccsét már csak a kispadról “élvezhette” végig, és alighanem a tavaszi szezon is később kezdődik a számára!
Jobbulást Bence!
